Miért

Már nem érzem teljes figyelmed,
mert végtelenbe veszett tekinteted,
már nem érzem ölelő karod,
lakattal zártad rám nyíló ablakod,
már nem érzem követelő csókod,
bántásba fordult minden bókod,
már nem érzem szívem dobogását,
csak szeretetem fojtó magányát,
már nem érzem finom suttogásod,
simításomat követő vad borzongásod,
már nem érzem lelked közelségét,
hozzám tartozásod csöpp reményét.
Már nem!
Csak azt, hogy minden lélegzetem
satuként préseli nyamvadt életem,
és nem szárnyalok többé rímes versben,
kalapáccsal töröd üveggömb életem...
MÁR NEM FÁJ