Szerető

Zord hidegből léptem be hozzád
mint bujdosó, barlangodba,
ledobtam kabátomat gyorsan
és rohantam kitárt karodba.
Pár óránk van csak, majd
menni kell sietve tovább
de addig várja vágyainkat 
a titkot rejtő hősies ágy...


és tépted le vékony ruhámat
lettem előtted meztelen
szemeddel faltál fel először
majd kérted az egész testem,
láttam szemeidben mint forr
a virágzó vadászösztön
lettél pár órára zavartból
férfias hősies szeretőm.


A szoba , ha mesélhetne rólunk, 
amikor titkon egymáséi voltunk, 
lettünk egymás Ádám-és Évája
együtt vetettünk szemet az almára,
lettünk egymás pihe-puha fészke
ahogy egymást becéztük a kéjbe.
Már nem volt bennünk gátlás
mint első alkalommal, régen
szálltunk együtt te és én 
élvezted minden érintésem.


Ölelésem könyörögve kérted, 
csókjaim égették önbizalmad,
testem minden porcikáját 
rohanva, buzgón akartad,
és minden pillantásoddal
érintetted szunnyadó lelkem
forró szeretődből hirtelen 
lágy szerelmed lettem.


És hangunk lassan elfúlt
a nem várt nagy csodától,
szívünk égve egybeforrt, 
süketek lettünk a szívdobogástól. 
megérintve szívtad illatom, 
hevesebben akartál engem,
szinte már fájt finom csókod
s lelked táncolni hívta lelkem.


És e pár óra szikrázó fényben
Lihegve pihentettem testem
karjaid szorító ölelésében,
suttogva szerelmesen.
De már menni kell tovább
mást nem adhatok neked, 
vár az igaz, szürke élet,
hol minden nap elveszítelek.