Szoríts...

Látod kedves, más az élet,
mit Isten nekünk adott,
rám szakadt koldus ruhát,
rád fényes selymet rakott,
nem tudhatta, szemünk árnya,
egyként ragyog, összeakad,
lahullt angyal szárnak között
kéz a kézben hozzá halad,
nem tudta, hogy bársony testünk,
úgy kapaszkodott egymásba,
mintha karjaink közt elfeledné
csalódását a zord világba,
szívből szálló leheletünk
ölelte szelíden szálló lelkünk,
szoríts engem oly szorosan
mintha örök lenne szeretetünk,
pedig búcsúzunk lassan,
látod, életünk ketté halad,
köszönöm a perceidet,
szájad íze bennem marad,
hálás vagyok ölelésed
égbe emelő tüzéért,
embert óvó csendes lelked
szívárványba szórt fényéért,
szoríts engem oly szorosan,
mitha indulnék beléd halni,
éjfekete felhő szárnyán,
csillagok közt megpihenni,
szoríts kérlek, s fájva engedj
a szél hátán suhanni,
rimánkodó csillám szívben
igazgyöngyként megszületni.