csokorba gyűjtötted a szivárvány színeit
szemem sötét íriszébe vágyakat festettél
szürke napom, mind, szakadékba hullott
Isten mosolygott az új élet kezdetén
arcomra Napsugár balzsamot csókoltál
kiszáradt bőröm gyönyörrel lehelted
csodák kútjából mérted friss vizem
de méreggel keverted, s itattad velem
minden egyes kortyom ordibálva gyilkolt
ahogy fáklyával perzselte daltól fáradt torkom
hazug szavak közt rohantam a mából
hazug szavak közt, mi sóhajokat lopkod
felemel a holdig, majd ledob a földre
rothadó avar közt a sárban megfürdet
véres karmaival lopja gyenge lelkem
s ott hagy a semmibe keresztre feszültem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése