Még csönd.
Az ég elkevert paletta.
Mámor, angyalszárnyak, vér...
Végtelen szivárvány.
Sas pengeként hasítja az ébredező napot.
Hazug szavak ostora csap le.
Ott fönt.
Az élet feladta.
Isten semmit sem kér.
Szerelem, harc, ármány.
A Hold egy pillanatra halott.
Egyedül vagyok, mond, hol vagy te?
Csevegés vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése