Félrelebbent a függöny.
Kérés nélkül suhant be a hajnal az ablakon,
elém térdelt, sóhajtása megpihent
ernyedten lógó vállamon,
harmatos csókjának hűs érintésébe
testem megborzongott,
könnyemmel egybe forrva
hullámokban tört rám a vágy,
s a vágyban újrakelt hiányod.
Miközben lágyan simogatott a Hold
lángok táncoltak szívemben,
gondolatok suhantak át agyamon,
dübörögve álltak meg szememben,
hogy lássalak... mellettem.
Szavak nélkül értem szavad,
hív a lelked, eldőlt falad,
fetrengésbe halt tegnapod,
kezem, szemem, ölem kapod...
de torkomról nem hangzó mondatok
lelkem virágait gyilkolják,
titkaimban megbújt Isten,
esdekelve kéri a mát..
s eltemeti a tegnapot,
mert tudja, a holnapba belehalok.
Hajnalnak halkan zengő hangjára
kapkodva engedtem magam,
mikor a csillagok már a széllel szálltak
a végtelen mennybolt alatt,
lelkeink csillogva egymásra vártak,
egy pillanatig egymást figyelve
csak álltak... álltak,
végül összeborultak egy árnyakkal szőtt
elfáradt világba,
együtt élve, együtt táncolva,
s félelem nélkül sétálnak a halálba
hisz a szerelem az...
Tedd amit kérek! szemem kútjából mérd
szomjoltó vízedet
testem illata lélegzethez juttat
amíg karjaid közt megpihenek
és add ajkaid, hisz csókod élettel tölti
kiszáradt vénám medreit
tüzes ölelésed forrásig hevíti bőrömön
villámló szenvedély hirtelen áradó nedveit
s a gyönyör kapujához érünk...
látod? ennyi az életünk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése