2012. augusztus 11., szombat
Megérkezem
Ha megteremtetted otthonom
Én mindig benned, hazaérkezem,
Lakhatsz a felhőkön, vagy a Holdon,
Nincs út, mit hozzád meg nem teszek.
Szemedben selyemmel vetett ágyon
Áldott hallgatásban megpihen lelkem
Isten nektárként csepegteti álmom
Tejbalzsammal keni csipke testem.
Fülemben suttogott dallamok táncolnak,
Lüktetésük átjárja elfáradt kezem,
Simogat ajkad mézízű párája,
A mennybe a gyönyör csillagát fested.
Karjaidban csitul néma reszketésem,
Lassan a köd is könnyezve áll tova,
Nincs fájó, gyötrő szenvedésem,
Megnyugszom e hófehér szent templomba...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése